Z. Karvalics László: Megcsókol a kapartyán epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Mottó: "Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon - bosszantani..."
Furcsa dolgokat művel ám velünk a nyelv. Aki ezt a könyvet (mit is mondok: aki az elektronikus könyvolvasóját) a kezébe veszi, azt gondolhatja, hogy még életében nem hallotta azt a szót, hogy ’kapartyán’.
Pedig de. Mindenki. Szinte kivétel nélkül. Csak kis idő kell hozzá, hogy fel is fedezze, hol, milyen környezetben.
Megvan?
Ha nincs, akkor kezdjük kicsit távolabbról.
Miután a testünket már úgy-ahogy felfedeztük, érthető mohósággal a környezetre vetjük magunkat, hogy a szavak és jelentések rendjén keresztül vegyük birtokba azt is. S mivel mindez meglepően gyorsan megy végbe, előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az Eszközből Tárgy lesz: felismerjük, hogy szavaink, amelyek olyan jó szolgálatot tesznek, s emiatt különlegesen fogékonyak is vagyunk rájuk, szintén dolgok, amelyek valamilyenek. Hosszabbak, rövidebbek. Lassúak vagy pattogósak. Semlegesek, viccesek. Barátságosak vagy idegenek. Olykor félelmet keltőek.
De ki látott már olyat, hogy a fejünkbe kúsznak szavak, amelyekről már tudjuk, hogy léteznek, de fogalmunk sincs arról, mit jelentenek?
Hát mindenki.
Furcsa dolgokat művel ám velünk a nyelv. Aki ezt a könyvet (mit is mondok: aki az elektronikus könyvolvasóját) a kezébe veszi, azt gondolhatja, hogy még életében nem hallotta azt a szót, hogy ’kapartyán’.
Pedig de. Mindenki. Szinte kivétel nélkül. Csak kis idő kell hozzá, hogy fel is fedezze, hol, milyen környezetben.
Megvan?
Ha nincs, akkor kezdjük kicsit távolabbról.
Miután a testünket már úgy-ahogy felfedeztük, érthető mohósággal a környezetre vetjük magunkat, hogy a szavak és jelentések rendjén keresztül vegyük birtokba azt is. S mivel mindez meglepően gyorsan megy végbe, előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor az Eszközből Tárgy lesz: felismerjük, hogy szavaink, amelyek olyan jó szolgálatot tesznek, s emiatt különlegesen fogékonyak is vagyunk rájuk, szintén dolgok, amelyek valamilyenek. Hosszabbak, rövidebbek. Lassúak vagy pattogósak. Semlegesek, viccesek. Barátságosak vagy idegenek. Olykor félelmet keltőek.
De ki látott már olyat, hogy a fejünkbe kúsznak szavak, amelyekről már tudjuk, hogy léteznek, de fogalmunk sincs arról, mit jelentenek?
Hát mindenki.
